A buddhista művészet kifejezésmódja túlmutat a pusztán esztétikai szempontokon. Célja az, hogy segítse a gyakorlót a tudat mindent átható, finom természetének felismerésében.
Néhány szobor kezében látható a dordzse (gyémántjogar), mely a tibeti buddhizmus legfontosabb jelképe: a tudat elpusztíthatatlan ereje és együttérző öröme. A csengő a női minőségeket, az intuitív bölcsességet és a teret fejezi ki. Hangja az igazságra ráébresztő tanításokat, elhalkulása a mulandóságot jelképezi. Ha egy buddhaalak kezeiben csengőt és dordzsét is látunk, az a női és férfi minőségek összekapcsolódását, bölcsesség és együttérzés, tér és öröm egységét jelképezi, mely maga a megvilágosodott tudatállapot.
A buddhaformák a tudat tökéletes tulajdonságait jelképezik. Együttérzés, spontán bölcsesség, félelemnélküliség, és így tovább.
A tekercsképeken (thangka) láthatunk olykor mértani alakzatokat (mandala). Úgy néznek ki, mint egy palota alaprajza vagy légi felvétele. Kívül védőköröket, kapukat találunk. Ezek fogják közre az általában négyzet alakú, szivárványszínű palotát. A mandalában vezető út, a középen található buddhaforma felé, a képességek kibontakoztatásnak módját írja le a hagyományos jelképrendszer segítségével.
A különböző fegyverek az éles tudatosságra utalnak, mely által képesek vagyunk felismerés által átvágni a negatív érzelmeink és merev, elképzeléseink illuzórikus láncain.
A sztúpa (tib. csörten) a legősibb építészeti forma. A mindannyiunkban ott lakozó Buddha tökéletességének szimbóluma. A béke és boldogság jelképe, a kívánságok beteljesítője. Buddha tanításai vannak alakjának számszerűségébe kódolva.
